Este nem állítottam be a telefonomon az ébresztőt, azt gondolva, hogy úgy is fel fogok időben ébredni. Ehhez képest Vilmos negyed 9-kor ébresztett, s ha nem tette volna, ki tudja meddig alszom. Gyorsan összekaptunk mindent (legalábbis azt hittem mindent, azóta már tudom, hogy egy-két dolgot ott felejtettem), aztán ittunk egy kávét, ettünk egy croassont, és már indultunk is útnak.
Úgy döntöttük, hogy a Kefalostól délre lévő területeket idő hiányában nem fedezzük fel. Itt is találhatók strandok, de azok a teljes magányra vágyók ideális helyei, semmi infrastrúktúra nem található, és maguk a beachek is nehezen közelíthetők meg. És további hátrány, hogy a víz is sokkal hullámosabb, így nem annyira úszásra, hanem inkább szörfözésre alkalmasak. Ehelyett inkább elindultunk visszafelé.
A repülőteret elhagyva az első település Antimachia volt, és egy kis kitérővel eljutottunk egy óriási erődítményhez.Ez a sziget északi részén, Kos városától nem túl messzire található strand egy kis sziget, a Pserimos déli partjára néz.
Bár talán egy kicsit több szél fújt, mint tegnap, de még így sem voltak hullámok. A part itt is homokos volt, csak néhány helyen volt a víz közelében egy kicsit kavicsos. Itt sem mélyült azonnal a víz, talán 40-50 métert is be lehetett menni, mire a nyakamig ért. És itt is hihetetlenül tiszta volt!
Bár szívesen maradtunk volna tovább, de fél 4 körül tovább indultunk, mert volt még programunk mára.
Palio Pilibe igyekeztünk, ami a leírások szerint egy elhagyatott település a Mont Kieo-hegyen, ami 1830-tól egy kolerajárvány idején vált elhagyatottá,
elindultunk fölfelé, hogy megnézzük..
A másik irányba szép kilátást láthattunk.
Miután mindent megnéztünk, amit tudtunk, újból autóba szálltunk, és programunk szerint Zia faluja következett. Már maga az út is, ami ide vezet, nagyon gyönyörű helyeken ment keresztül.
Mielőtt elértük volna a falut, megnéztünk egy görög ortodox templomot,
majd a falu bejáratánál is állt egy hasonló templom.
Zia egy kicsi, gyönyörű falu, amely Kos városától 16 km -re délkeletre található, magasan, a Dikeos hegy oldalában. Zia a buja zöld erdők és a folyóvizek között rejtőzik, és sok turista célpontja. A faluból egy út vezet fel Kos legmagasabb pontjára, (846 méter magas), ahonnan állítólag lélegzetelállító kilátás nyílik az egész Kos szigetre. Egyrészt nem is találtuk meg az útat, másrészt nem is szerettünk volna másfél órát hegyet mászni, így ezt az ötletet rögtön elvetettük.
Inkább beértük azzal a kilátással, ami a faluból látható.
De nemcsak a kilátás miatt híres ez a falu, hanem azért, mert innen csodálatos naplementét lehet látni. Sétálgattunk, és szerettünk volna egy olyan éttermet találni, ahonnan vacsora közben láthatjuk a naplementét. Úgy tűnt ez nem fog összejönni, mert azokon a helyeken, ahonnan jól lehetett volna látni, már mind le voltak foglalva. Amikor én már feladtam volna,
Vilmos mégis talált egy helyet, ahova leülhettünk, megvacsorázhattunk, és a naplementét is láthattuk.
Akkor láttuk meg mennyi szigetet nem láttunk korábban.
Innen Kos városa már nagyon közel, mindössze 15 km-re volt, de először le kellett jönnünk a hegyről, ami végig hihetetlen kanyargós, szerpentines út volt. Amikor volt egy kis kilátásunk, az ég még mindig gyönyörű piros volt, ahol a nap eltűnt. Aztán egy-kettőre besötétedett.
Szállásunk egy sétáló utcában van a város közepén, így nem volt Vilmosnak könnyű dolga, hogy találjon egy olyan helyet, ahol leparkolhattunk és visszaadhattuk a bérelt autót, mert holnaptól már nincs rá szükségünk.