Olyan szállást foglaltam, ami központi helyen van, és a legtöbb dolog, amit látni szeretnénk gyalogló távolságra van tőle. Kilépve a Milva Apartmentsből, rögtön szemben volt egy kávézó, ami alkalmas volt egy gyors reggelire.
Az 1930-as években felfedezett, 36 szobás villát Kos város déli részén felújították, hogy bemutassák, hogyan is élhetett majdnem 2000 évvel ezelőtt egy jómódú kosi családi.
A két, pompás oszlopokkal és egy kisebb átriummal ellátott perisztilium köré épült ház a Kr. u. 2. századból származik, és egy korábbi, hellenisztikus korból származó lakóház alapjain áll. Láthattunk korabeli szobrokat, amforákat, pénzérméket, halvány eredeti freskókat a falon, mozaikokat.
Azt gondoltam, legalább másfél órát fogunk eltölteni ezen a helyen, de ennél sokkal rövidebb idő alatt végeztünk, nem volt annyira berendezve a ház, hogy olyan sok időt lehetett volna időzni. A leírások alapján én egy kicsit másra számítottam.
Itt már egy kicsit többet időztünk, és hihetetlen volt látni, hogy némelyik úton még ma is láthatók voltak azok a barázdák, amiket az ókori szekerek kerekei vájtak.
Meglepődve láttuk a nyomait, hogy már akkor teljesen fejlett vízvezeték rendszer hálózhatta be a várost.
Lenyűgöző volt egy 3. századból származó nyugati fürdőnek a mozaik kövezete, amin még ma is tisztán láthatók voltak gladiátorok harci jelenetei különböző állatokkal.
Különös érzés volt a köveken sétálni, vagy kezünkkel érinteni őket, tudva azt, hogy már több ezer évvel ezelőtt is jártak rajtuk, emberek éltek ezek között a kövek között örömben, bánatban, gazdagságban vagy éppen szegénységben. Ki tudja, talán még Pál apostol is járt ezeken a köveken, amikor Kos szigetén átutazott? (Apostolok Cselekedetei 21:1)
Eddig minden a terv szerint haladt, sőt sokkal több időnk volt még, mint gondoltuk volna. De innen egy kis kalamajka kezdődött, ami a végén már eléggé felbosszantott. Szerettünk volna az Asklepionhoz is eljutni, ami Kos városától kb. 4 km-re található, így természetesen nem akartunk ennyit gyalogolni. Az internetről nem tudtam pontos információt szerezni, hogyan is lehet oda eljutni, de olvastam arról, hogy a kikötőből indulnak kis városnéző "vonatok", és egy ilyen kis vonat megy ki az Asklepionhoz is, nem túl gyakran, és bár a terület este 8-ig nyitva van, az utolsó vonat 1 óra körül megy. Már csak azt kellett volna megtudni, hogy pontosan honnan indul.
Mivel a legrégebbi építményekhez mészkövet, az újakhoz pedig márványt használtak, az itteni romok kusza összevisszaságának korát be lehetett volna azonosítani, ha túl sok időt töltöttünk volna itt.
Mint az is, hogy állítólag évszázadokkal később Pál apostol is hirdette az Isten Igéjét ez alatt a fa alatt. Az biztos, hogy Pál apostol járt a szigeten, a kikötőben is biztosan, mert itt szállhatott partra, de hogy melyik fa alatt beszélt azt ki tudhatja? Na mindegy.
Az erődítményt a Szent János lovagrend építette a 15. században, hogy őrizzék a kikötő bejáratát, amikor Kos az Oszmán Birodalom célkeresztjében volt.
Miután Kost az 1500-as években elfoglalták az oszmánok, a vár a helyőrség és a sziget parancsnokának székhelye volt. A bejárattal szemben füzérekből és maszkokból álló hellenisztikus frízek voltak, mindenfelé szétszórt törött oszlopokmaradványok hevertek.
Először a külső várfalakon sétáltunk, majd két várfal közötti udvaron. A belső várfalak közé nem lehetett menni. Igazán túl sok időt itt sem lehetett eltölteni, elég hamar mindent láttunk, amit lehetett.
Betévedtünk egy ottomán fürdőbe, majd még sétálgattunk a kikötőben a busz indulásáig.
Kb. 15 perc alatt kijutottunk az Asklepionhoz.A Kos síksága fölé magasoló Asklepion az orvoslás istenének, Aszklépiosznak a szentélye volt, ami Kr.e. 3. században épült. Hírnevét a sziget vastartalmú hőforrásainak gyógyító ereje, a tiszta levegő, és a hippokratészi gyógyászat alapozta meg.
Ez volt az a hely, ahol Hippokratész az i. e. 5. században képezte magát, 1902-ben fedezték fel Kos várostól nem messze, Platani faluban. A betegségekben szenvedő emberek messziről is elutaztak, hogy a szentély papjainak engedélyével kezelést kérjenek.
A nagy lépcsőn keresztül megközelíthető helyszín négy hatalmas teraszon helyezkedik el, amelyek közül a legalsó a betegek szobáinak alapjait rejti. Ugyanezen a szinten voltak a fürdők is, a következő az orvosi iskola és az abaton (a papok szentélye),
Kb. másfél óránk volt körülnézni a busz visszaindulásáig, ez bőven elég is volt, mert annyira meleg volt, hogy nem sokat tudtunk bámészkodni a tűző napon.
Miután visszaértünk a kikötőbe, még volt elég energiánk elsétálni az óvárosba, ami tulajdonképpen csak egy bazársor volt, éttermekkel, tavernákkal.
Kis idő múlva inkább hazasétáltunk egy kicsit relaxálni a fárasztó nap után, mielőtt vacsorázni mentünk. Először az óvárosban kerestünk egy éttermet, végül az Agóra mellett egy görög családi étteremben vacsoráztunk, ahol nagyon finom volt az étel, de nagyon sokat kellett várnunk a kiszolgálásra.