2022. szeptember 17., szombat

Kos városa





Olyan szállást foglaltam, ami központi helyen van, és  a legtöbb dolog, amit látni szeretnénk gyalogló távolságra van tőle. Kilépve a Milva Apartmentsből, rögtön szemben volt egy kávézó, ami alkalmas volt egy gyors reggelire. 








Kevesebb, mint 10 perc séta után már meg is érkeztünk az első célpontunkhoz, a Casa Romanahoz. Sikerült már 8 órára, nyitásra ide érni, mert a mai nap még nagyon sok mindent akartunk megnézni, így jól akartunk gazdálkodni az időnkkel.



Az 1930-as években felfedezett, 36 szobás villát Kos város déli részén felújították, hogy bemutassák, hogyan is élhetett majdnem 2000 évvel ezelőtt egy jómódú kosi családi. 

A két, pompás oszlopokkal és egy kisebb átriummal ellátott perisztilium köré épült ház a Kr. u. 2. századból származik, és egy korábbi, hellenisztikus korból származó lakóház alapjain áll.  Láthattunk korabeli szobrokat, amforákat, pénzérméket, halvány eredeti freskókat a falon, mozaikokat. 






Azt gondoltam, legalább másfél órát fogunk eltölteni ezen a helyen, de ennél sokkal rövidebb idő alatt végeztünk, nem volt annyira berendezve a ház, hogy olyan sok időt lehetett volna időzni. A leírások alapján én egy kicsit másra számítottam. 


Pár perc séta után  már a Nyugati Régészeti Zónánál voltunk, 
ami egy kiterjedt régészeti terület. 




Itt már egy kicsit többet időztünk, és hihetetlen volt látni, hogy némelyik úton még ma is láthatók voltak azok a barázdák, amiket az ókori szekerek kerekei vájtak. 






















Mindenfelé kövek, oszlop és épület maradványok hevertek, talán éppen ott, ahol feltárták őket. 






Meglepődve láttuk a nyomait, hogy már akkor teljesen fejlett vízvezeték rendszer hálózhatta be a várost. 









Két kora-keresztény bazilika romjai is megtalálhatók voltak a területen, 















de egy sokkal régebbi, Kr. e. 2. századból származó 17 fehér márványoszloppal rendelkező tornaterem oszlop maradványait is láthattuk.













Lenyűgöző volt egy 3. századból származó nyugati fürdőnek a mozaik kövezete, amin még ma is tisztán láthatók voltak gladiátorok harci jelenetei különböző állatokkal. 













Ugyanebből a századból egy másik mozaikot is láthattunk az “Európa Ház” maradványaiban.













Végigsétálva a romok között, mintha megelevenedtek volna a történelem eseményei, azoknak a könyveknek, filmeknek képei, melyeket olvastunk, láttunk a múltban. 





Különös érzés volt a köveken sétálni, vagy kezünkkel érinteni őket, tudva azt, hogy már több ezer évvel ezelőtt is jártak rajtuk, emberek éltek ezek között a kövek között örömben, bánatban, gazdagságban vagy éppen  szegénységben. Ki tudja, talán még Pál apostol is járt ezeken a köveken, amikor Kos szigetén átutazott? (Apostolok Cselekedetei 21:1)











Amikor végeztünk, átsétáltunk a szomszédságban lévő Roman Odeonhoz, ami szintén felújításra került. Ez egy Kr. u. 2. században épült zenei konzervatórium volt, és egyben a szenátus gyűlésének helyszíne is. 












Abban az időben az Odeon tetővel rendelkezett, és 14 kőpadsoron 750 embernek adott helyet. Az első kilenc sor márványból készült, és a város elitjének volt fenntartva, míg a gránitból készült hátsó ötöt az egyszerű polgároknak szánták. Az építmény 1929-es feltárása óta az első kilenc sort restaurálták. A helyszínre vezető folyosókon mozaikokat találtak, míg a belső galériákat egykor díszítő szobrokat ma a Kos-i Régészeti Múzeumban őrzik. 







Ez a hely nyaranként még ma is zenei fesztiválok színhelye. Jó lett volna, ha ittlétünk alatt valamilyen zenei eseményen részt vehettünk volna, de sajnos nem most, hanem egy héttel ezelőtt volt itt egy koncert. Így zenei előadás nélkül üldögéltünk és pihentünk egy kicsit az elitnek fenntartott padsorokban.


























Megnéztük az oldalt lévő mellékhelyiségeket, ami szinte egy barlangrendszer volt, ahol denevérek repkedtek.



Eddig minden a terv szerint haladt, sőt sokkal több időnk volt még, mint gondoltuk volna. De innen egy kis kalamajka kezdődött, ami a végén már eléggé felbosszantott. Szerettünk volna az Asklepionhoz is eljutni, ami Kos városától kb. 4 km-re található, így természetesen nem akartunk ennyit gyalogolni. Az internetről nem tudtam pontos információt szerezni, hogyan is lehet oda eljutni, de olvastam arról, hogy a kikötőből indulnak kis városnéző "vonatok", és egy ilyen kis vonat megy ki az Asklepionhoz is, nem túl gyakran, és bár a terület este 8-ig nyitva van, az utolsó vonat 1 óra körül megy. Már csak azt kellett volna megtudni, hogy pontosan honnan indul. 


Elmentünk a kikötőbe, és próbáltuk megkeresni a kis vonatot. Meg is találtuk, de az csak a városnéző kis vonat volt, és annak a sofőrje semmi használható információt nem tudott adni, hanem elküldött a kikötő másik végébe. Közben még bementünk egy túrista irodába is, ahol egy igen gyenge angolsággal rendelkező alkalmazott sem tudta, hogyan juthatunk az Asklepionhoz, de ő is megerősítette, hogy menjünk át a kikötő másik végébe és ott keressük. 

Természetesen a kikötő másik végében sem találtunk semmit, onnan is ide-oda küldözgettek, de úgy tűnt érdemleges információt nem tudnak vagy nem akarnak adni. 
Végül is kiderült, hogy van egy helyi busz, amivel oda lehet menni, aminek a megállója pár méterre volt a kis vonattól és a túrisa irodától, ahonnan először kértünk információt. Mire visszaértünk addigra pont az orrunk előtt húzott el a busz. Lett volna egy másik busz egy órával később, csak azzal az volt a baj, hogy kb 4 órával később lett volna a visszafelé járat, és biztosak voltunk abban, hogy a terület megtekintéséhez bőven elég 1 óra, Így a következő, fél 3-as busszal terveztünk menni, tehát volt egy csomó időnk még megnézni az Agórát, a kikötőben lévő várat, és Hippokratész platánfáját.








Az Agórával kezdtük, amely az ókori Kos kereskedelmi és társadalmi lelke, mely szintén itt a kikötő közelében található, néhány lépésre a Nerantzia-vártól. 









Görögország egyik legnagyobb agorája, amelyet először a Kr. e. 4. században alakítottak ki, és házait és szentélyeit többször is újra kellett építeni a földrengések sorozata után. 



























Mivel a legrégebbi építményekhez mészkövet, az újakhoz pedig márványt használtak, az itteni romok kusza összevisszaságának korát be lehetett volna azonosítani, ha túl sok időt töltöttünk volna itt. 







Inkább csak végigsétáltunk, láthattuk a régi városfal egy szakaszát, egy oszlopcsarnokot, Herkules és Aphrodité szentélyeit, magánházak alapjait, de inkább csak romokat.








Ezután a Neratzia várhoz mentünk. A vár bejáratát egy kis híd köti össze azzal a térrel, melyet Hippokratész platánjáról neveztek el. Sok mindent lehet olvasni erről a fáról, még olyasmit is, hogy ezt még maga Hippokratész ültette, és alatta sétálva oktatta tanítványait, meg hogy a fa törzsének kerülete 14 méter, legnagyobb Európában.... de azt mondanám ebből semmi sem igaz. 







Valami be van kerítve, de az nem is egy fa, hanem három, amiből az egyik már teljesen elszáradt, egyiket sem láttam olyan nagynak. Még a Margit szigeten is szerintem nagyobb fákat lehet látni, nemhogy egész Európában ez lenne a legnagyobb! Csináltunk egy-két fotót, de szerintem az egész csak egy mitosz. 















Mint az is, hogy állítólag évszázadokkal később Pál apostol  is hirdette az Isten Igéjét ez alatt a fa alatt. Az biztos, hogy Pál apostol járt a szigeten, a kikötőben is biztosan, mert itt szállhatott partra, de hogy melyik fa alatt beszélt azt ki tudhatja? Na mindegy.

















A kis hídon átsétáltunk a várhoz. Ez a város legnagyobb látványossága. 






Az erődítményt a Szent János lovagrend építette a 15. században, hogy őrizzék a kikötő bejáratát, amikor Kos az Oszmán Birodalom célkeresztjében volt. 










A várnak két falrétege van, a legbelső régebbi, a 15. század közepéről származik, míg a külső fal a 16. század fordulójáról. 













Miután Kost az 1500-as években elfoglalták az oszmánok, a vár a helyőrség és a sziget parancsnokának székhelye volt. A bejárattal szemben füzérekből és maszkokból álló hellenisztikus frízek voltak, mindenfelé szétszórt törött oszlopokmaradványok hevertek.






Először a külső várfalakon sétáltunk, majd két várfal közötti udvaron. A belső várfalak közé nem lehetett menni. Igazán túl sok időt itt sem lehetett eltölteni, elég hamar mindent láttunk, amit lehetett.




Úgy tűnt rengeteg időnk van, amivel nem tudunk mit kezdeni, így a kikötőben hűsöltünk néhány ital mellett, aztán ebédeltünk, 











majd még sétálgattunk a busz indulásáig. 








Betévedtünk egy ottomán fürdőbe, majd még sétálgattunk a kikötőben a busz indulásáig.  











Kb. 15 perc alatt kijutottunk az Asklepionhoz.A Kos síksága fölé magasoló Asklepion az orvoslás istenének, Aszklépiosznak a szentélye volt, ami Kr.e. 3. században épült. Hírnevét a sziget vastartalmú hőforrásainak gyógyító ereje, a tiszta levegő, és a hippokratészi gyógyászat alapozta meg. 



Ez volt az a hely, ahol Hippokratész az i. e. 5. században képezte magát, 1902-ben fedezték fel Kos várostól nem messze, 
Platani faluban. A betegségekben szenvedő emberek messziről is elutaztak, hogy a szentély papjainak engedélyével kezelést kérjenek. 






A nagy lépcsőn keresztül megközelíthető helyszín négy hatalmas teraszon helyezkedik el, amelyek közül a legalsó a betegek szobáinak alapjait rejti. Ugyanezen a szinten voltak a fürdők is, a következő az orvosi iskola és az abaton (a papok szentélye), 





míg a legfelső teraszon állt a “Nagy Oltár”, amelynek egykor Aszklépiosz monumentális szobra parancsolt, amelyet később egy templommal helyettesítettek. 




Kb. másfél óránk volt körülnézni a busz visszaindulásáig, ez bőven elég is volt, mert annyira meleg volt, hogy nem sokat tudtunk bámészkodni a tűző napon. 








Miután visszaértünk a kikötőbe, még volt elég energiánk elsétálni az óvárosba, ami tulajdonképpen csak egy bazársor volt, éttermekkel, tavernákkal.











Kis idő múlva inkább hazasétáltunk egy kicsit relaxálni a fárasztó nap után, mielőtt vacsorázni mentünk. Először az óvárosban kerestünk egy éttermet, végül az Agóra mellett egy görög családi étteremben vacsoráztunk, ahol nagyon finom volt az étel, de nagyon sokat kellett várnunk a kiszolgálásra.

Ladiko Beach, Anthoni Quinn Öböl

Felviradtunk az utolsó napunkra. Mivel a repülőnk csak késő este indult, ma még volt lehetőségünk az egész napot érdemben eltölteni.  Még ma...