Hát lássan a vége felé közeledünk a nyaralásunknak. Már csak két napunk van hátra, és irány vissza a hűvös Angliába. Pár panaszra nem lehet okunk, ez a nyár Angliában is kitett magáért, eső szinte alig volt egész nyáron, és a hőmérő higanyszála is sokszor felment 30 fok fölé.
De ma még volt lehetőségünk, hogy élvezzük a napsütést, a jó időt. Egész ittlétünk alatt csodálatos időnk volt, még este is csak egyetlen egyszer, Kos fővárosában volt hűvösebb, erős szél, amikor pulóverre volt szükségünk.Kicsekkoltunk a Lindoszi szállásunkról, újból hátunkra kaptuk a hátizsákjainkat, aztán a parkolóhoz sétáltunk, búcsút vettünk ettől a csodálatos helytől (reggelizni, kávézni most sem tudtunk, nem volt nyitva még semmi), és elautóztunk a kb. 23 km-re lévő Tsambika beachhez. A terület nagyon kopár volt, sziklás hegyek voltak körülöttünk, maximum olajfákat lehetett látni. A sziget ezen oldala mégis sűrűbben lakott volt, mind a másik fele. Az egyik faluban meg is tudtunk kávézni, és még csokis croissant is volt.
A leírások szerint a Tsambika beach is a legszebbekhez tartozik, a kis öbölben lévő finom homokos part vize itt is lassan mélyül, tökéletesen alkalmas kis gyermekek és kevés úszás tudással rendelkezők (mint például én 😄) számára.
A part mögött homokdűnék emelkednek, az öblöt északról és délről sziklamagaslatok zárják körbe.
A nyugágyakért itt is fizetni kellett, de legalább nem 40 eurót, csak 15-öt. Érdekes módon a napernyő oszlopára volt felerősítve a hátterben lévő beachbar menüje, és volt egy csengő, amivel lehetett hívni a pincért, hogy még a bárba se kelljen odamenni rendelni. Először amikor megérkeztünk (10 óra körül), a víz még nagyon nyugodt volt, semmi hullám nem volt.
Rögtön be is mentünk. A homok nemcsak a parton volt nagyon finom, hanem még a vízben is! Még sóderszerű kis kavicsok sem voltak benne. A víz itt is nagyon tiszta volt, előszörre itt is kissé hűvöskés, de aztán hamar meg lehetett szokni. Élveztük a pancsikálást egy darabig,
és kissé sziklásabb volt a víz,
Egyszer csak azt vettük észre, hogy a szél egyre jobban elkezdett fújni, és a korábban teljesen nyugodt víz egyre hullámosabb, már nem látni a kis halacskákat benne, mert a homok teljesen felkavarodott az alján. De azért ezek mér közel sem azok a "felborítós" hullámok voltak, hanem ezekben még kellemesen lehetett hullámzani.
Bár nagyon szép volt a strand, de mégis Tsambika a legszebb arcát felülről mutatja, a Tsambika kolostor kertjéből, úgyhogy ezt a lehetőséget semmiképp nem akartuk kihagyni.
A parttól felnézve a hegy tetején lévő kolostora, úgy tűnt, hogy nagyon messze van, nagyon nehéz lehet oda felmászni, ezért nem is nagyon akartunk addig imenni, amíg túl meleg volt. De fél 4 körül, bármennyire is meleg volt, mégis már jónak láttuk indulni, mert még máshova is akartunk menni a nap folyamán.
Egy darabig a főúton mentünk, aztán lekanyarodtunk egy meredek, keskeny útra, ami elvezetett egy Taverna parkolójához, aztán innen következtek a lépcsők. Itt is, mint nagyon sok helyen, kecskék kószáltak az úton, a meredek hegyoldalban.
A parkolótól 383 lépcső vezetett fel egyre magasabbra. Szerencsére az út egy része árnyékos volt, és a lépcsőket ötésével megszámozták, ezzel egy kis bátorítást adva az embernek, hogy már mennyit tett meg, és mennyi lehet még hátra!
Mindenképpen megérte felmászni, mert valóban Rodosz egyik legszebb kilátása tárult a szemünk elé.
Csodálatos ez a sziget! Legyünk akár a keleti oldalon, akár a nyugatin, vagy éppen északon, mindenfelé bámulatos a kilátás! Most már sajnálom egy kicsit, hogy nem autóztunk le a sziget déli csücskéhez, a szörfösök mellett biztosan ott is lélegzetelállító lehetett a látvány!
Miután megnéztük a kilátást, benéztünk a kis templomba,
Itt is mint nagyon sok helyen, szép minták voltak a kövekből kirakva.
Ezek után már csak egy programunk volt a mai nap, tovább indultunk a Hét Forráshoz (Epta Piges), ami teljesen más volt, mint amit eddig láttunk. Ez a forrásvidék Rodosz egyik zöldellő kis oázisa, hatalmas platánfák alatt hűs vizű csobogók törnek elő a sziklákból. Különösen a legnagyobb nyári forróságban esik jól ez a hűsölés. Bár most nem volt annyira meleg, mint a nyári kánikulában, mégis meg akartuk ezt a helyet is nézni.
Alig 10 perces autózás után már ott is voltunk. A bejáratnál rögtön egy taverna várta az érkezőket. Rögtön az asztalok mellett vannak a kis források, elvileg hét megszámozott kis forrás, mi nem mindegyiket vettük észre, mert vagy már lekopott a festék a tábláról, vagy már a tábla sem volt ott.
A víz annyira tiszta, hogy megkérik a látogatókat, hogy ne lépjenek bele, mert a víz iható. Láttunk is embereket, akik direkt ezért jöttek, hogy megtöltsék a műanyag vizes palackjaikat. A mi vizes palackunk éppen tele volt, így csak a tenyeremből kóstoltam meg az első forrás vizét. Érdekes módon egyáltalán nem volt hideg.
A források vize egy kis medencében egyesül, majd egy patak képződik, melyek fölött egy kis híd biztosítja az átjárhatóságot.
A vízben fehér kacsák úszkáltak. A Hét Forrásból redő patak neve Loutanis. A víz irányát követve érdekes jelenséghez értünk, a patak egy mesterséges alagúthoz vezetett, és a sötétben csörgedezik tovább.
Az alagút túloldali kijárata egy kiszélesedő, 200 méter hosszú tómeder, amibe általában a nyári hónapok alatt nincs túl sok víz. Most sem volt túl sok, maximum térdig ért.
Egy darabig gázoltam ebben a vízben is, de aztán visszafordultunk, mert fogalmunk sem volt ez a kis árok meddig vezethetett. Talán elvezet egészen a közelben lévő Kolympiaig? Ugyanis annak idején (és talán ma is) ez a víz látta el ezt a települést friss vizzel.
Bevallom őszintén, ez a hely nem nyerte el annyira a tetszésünket, de mégis jól esett egy kis változatosság, egy kis hűsölés Rodosz erdőségeiben.
Szállásunk a közelben lévő Afandouban volt, ahol semmi különös nincs, csupán itt találtam szállást. Igazándiból itt van a keleti oldal egyik leghosszabb beache, de egyáltalán nem látványos, inkább köves, mint homokos, árnyékot sem lehet nagyon találni, a parton sok helyen még megvannak a háborús bunkerek, szóval nem gondoltam, hogy itt töltenünk kellene valamennyi időt az alváson kívül. A szállás megtalálásával volt egy kis gondunk, bár megvolt a cím, a satnev körülbelülre vezetett oda, viszont semmi sem volt kiírva sehova, még a házszám. Több helyit megkérdeztünk (később kiderült még egy szomszédot is), de a válasz annyi volt, hogy valahol itt van, de nem tudják hol. Végül egy szállodába mentünk el, ott sem tudták pontosan hol lehet, de legalább felhívta nekünk a recepciós, és a tulajdonos édesanyja odajött értünk a szállodához. Az autónk ott állt kb. 20 méterre, tehát jó helyen kezdtük a keresést. Probléma megoldódott, és egy gyönyörű új apartmanban vagyunk elszállásolva. Elmentünk vacsorát keresni, és ekkor döbbentünk meg, hogy egy csomó turista van ebben a városban is (főleg németek), pedig mint korábban írtam a beach egyáltalán nem szép, és nincs is túl közel, kb. 3 km távolságra van.
Akkora adagokat kaptunk, hogy nem tudtuk megenni.
Azután még sétáltunk, és a város központjában igazi élet volt. Egy élő zenekar szolgáltatta a zenét, és az emberek körtáncot jártak. Egy darabig néztük, hallgattuk őket, aztán hazatértünk.
A faluban még városnéző busz is járt késő este, és sokfelé kellemes bazsalikom illat lengedezett. Ekkora bazsalikomokat még sehol sem láttam, bokor méretűek voltak.
