Paradise, Agios Stefanos és Camel beach

A mai napra, számítva arra, hogy elég fáradtak leszünk a megfelelő éjszakai pihenés elmaradása miatt, (erre a pár órára nem volt érdemes éjszakai szállást foglalni)  semmi más programot nem szerveztem, csak lubickolást, relaxot Kos szigetének két leggyönyörűbb beachén. Az eszembe sem jutott, hogy esetleg nem lesz strandidő, szinte biztosra vettem, hogy a görög szigeteken szeptemberben még nyárnak kell lenni. Bár tegnap amikor megnéztem az előrejelzést, sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem minden nap lesz felhőtlen napsütés, meleg, sőt egyszer még esőre is számíthatunk. Így az utolsó percben még némi változtatást csináltam a ruháimat illetően, ami nem volt könnyű, mert a hátizsákból mindent ki kell ahhoz venni, ha valamit be akarok még zsúfolni.

Reggel, amikor elhagytuk a repülőtér épületét, még egy kissé hűvös volt, de bíztunk benne, hogy a  beígért 29 foknál nem lesz hűvösebb.

Miután Vilmos megbarátkozott a kis autónkkal, 5 óra környékén elindultunk az alig 12 km-re lévő Paradise beachre. Természetesen a strandoláshoz még egy kicsit korán volt, így valahol leparkoltunk és egy kicsit megpróbáltunk még aludni. Hát nem volt könnyű, nagyon pici ez az autó! Vilmos elől próbált, én pedig a hátsó üléseken próbáltam összekuporodva aludni, de nagyon kényelmetlen volt. 

Azért egy kicsit bóbiskoltam, de 7 óra előtt felébredtem, és láttam, hogy a hegyek mögött a nap felkelni készülődik, 

 

így mi is kiszálltunk az autóból, hogy megnézzük a napfelkeltét, és megnézzük hol is vagyunk. Kefalostól keletre több gyönyörű strand sorakozik, ezek egyike a Paradise (Paradicsom) beach, melynek csodás íves, homokos partján egymást érik a napernyők. A görög szigeteken a legtöbb strand köves, sziklás vagy kavicsos, elég kevés homokos partja van, de itt tényleg igazi homok volt, Egy kicsit magasabban voltunk, ahonnan csodás volt a kilátás, pálmafák mindenfele. Lesétáltunk a partra, ami természetesen még teljesen elhagyatott volt.

Végigsétáltunk a parton, és egyre éhesebbek voltunk, de egyetlen éttermet találtuk, ami az internet szerint csak 10 órakor nyitott ki. Inkább visszaültünk az autóba, és továbbmentünk, hátha valahol találunk valamit. Egyszer csak azt vettem észre, hogy megérkeztünk a következő strandhoz, az Agios Stefanos beachhez, ami mindössze 3 km-re van a Paradisetól. Ha már itt voltunk, akkor nem bírtuk ki, hogy ne nézzük meg. 

Itt már voltak kavicsok is a parton, de azért jobbára itt is homokos volt. De a látvány az valami csodálatos volt. A szemünket egyből a part közelében található kis sziget, Kastri sziget hatalmas szikla tömbje, és annak árnyékában húzódó kék kupolájú templom, a St Miklós templom látványa ragadta meg. Nagyon festői volt a látvány. 

Mielőtt lecuccoltunk volna, találtuk egy éttermet, ahol megreggelizhettünk, aztán tovább folytattuk a hely felfedezését. 

A strand a keleti peremén található két korai keresztény bazilika romja, a Basilicas of Saint Stefanos, melyek a Kr. u. 4. és 5. században épültek.  

A nagyobb templom a szikla déli oldalán, míg a kisebb az északi oldalon állt. A templomok egy közöttük álló épületben lévő keresztelő medencén osztoztak, és kis híddal voltak összekötve Kastri szigetével. 

Az épületeket és a hídat földrengések döntötték le, de 1932-ben feltárták őket. Az épületek alapformája könnyen kivehető, az oszlopokat és a mozaikegyüttest ott hagyták, ahol találták őket. Végigjártuk a romokat, és elképzeltük milyenek is lehettek ezek az ősi keresztény templomok. 

Mire végeztünk, már nagyon meleg volt, elérkezettnek láttuk az időt a fürdésre. A víz nagyon sekély, csendes és kristálytiszta volt, elég sokat be lehetett gyalogolni, de mégis első pillantásra elég hűvösnek tűnt. Egy idő után azért megszoktuk, és nem fáztunk benne, de azért melegebbre számítottam.

A kis szigetet szerettem volna közelebbről is megnézni, de arra sajnos nem voltam képes, hogy átússzam, a vizibicigli kölcsönző kicsit messze volt, nem akartunk odagyalogolni, így lemondtam a látogatásról. De Vilmos átúszott. A templom egyébként be volt zárva, csak az ablakon keresztül tudott bekukkantani,

 

Beszélgettünk egy magyar fiatalemberrel, aki ajánlott még egy közeli nagyon szép tengerpartot, a Camel beachet.

Mivel már úgyis ebédidő volt, felkerekedtünk és a tengerpart előtt először a magasban lévő Camel éttermet látogattuk meg. 

Jó választás volt, gyönyörű kilátás mellett nagyon finom ebédet kaptunk.

 

Ezután leautóztunk a meredek, igazán autót próbáló földúton a csodálatos tengerpartra. Ez jóval kisebb volt, mint a másik kettő beach, inkább csak egy kis családias part, de nagyon kellemes hely volt, igazán élveztük. Mivel semmi árnyék nem volt, kénytelenek voltunk nyugágyat és napernyőt bérelni, de úgy gondoltuk legalább 5 óráig itt maradunk, tehát megérte.

A víz itt is annyira kristálytiszta volt, hogy amikor megálltam, láttam, ahogy a kis halak úszkáltak a lábam körül. Érdekes, hogy bár homokos a víz alja, mégsem kavarodik fel, nem iszapos, és egyetlen hínárt sem láttunk sehol. Az égen egész nap egyetlen felhő sem volt, nagyon meleg volt, még jó hogy időnként fújdogált egy kis szellő. Még az árnyékban is nagyon meleg volt, jól esett lehűteni magunkat a kissé hűs vízben.

5 óra körül újból autóba szálltunk, és úgy gondoltuk, még visszamegyünk a Paradise beachre, hogy ott is megmártózzunk.

Olvastam, hogy ezen a parton a tengerfenékről felszálló buborékok különös jelensége is megfigyelhető, amelyet a Kostól néhány kilométerre délre fekvő Nisiros szigetén található vulkán okoz. Ezeket a buborékokat szerettem volna meglátni, és szerencsém volt, észrevettem a vízben egy bólyát, ami jelezte, hogy azon a helyen érzékelhetők a buborékok. Abban is szerencsém volt, hogy ott még leért a lábam, így be tudtam odáig gyalogolni. Hihetetlen volt! Mintha pezsgőfürdőben lettünk volna. Egészen a tenger fenekétől jöttek fel a kis buborékok egészen a víz tetejéig. Kellemesen bizsergették az ember bőrét. A víznek itt érezhetően kénes szaga volt, és legalább 2-3 vagy akár több fokkal is melegebb volt a víz, mint a többi helyen.

Kb. 6 óra táján elérkezettnek láttuk az időt, hogy továbbmenjünk Kefalosba, ahol a szállást lefoglaltuk.

Hamar megtaláltuk az apartmanunkat, aztán egy gyors zuhanyzás, átöltözés után már indultunk is, hogy egy könnyű vacsorát keressünk. Kefalos egy kedves, tradicionális falu, de igazándiból nincs semmi különösebb látnivaló benne, így már nem terveztünk sétát, csak vacsorázni akartunk. Találtunk egy hangulatos tengerparti étteremet, ahol a Kastri szigetére láttunk, így most már nemcsak nappal, hanem a sötétben kivilágítva is megláthattuk.

 Kissé fáradtan az alvás hiányától, de már egy nap után is nagyon szép emlékekkel tértünk nyugovóra.