Tigaki beach, Antimachia vár, Palio Pili és Zia

Este nem állítottam be a telefonomon az ébresztőt, azt gondolva, hogy úgy is fel fogok időben ébredni. Ehhez képest Vilmos negyed 9-kor ébresztett, s ha nem tette volna, ki tudja meddig alszom. Gyorsan összekaptunk mindent (legalábbis azt hittem mindent, azóta már tudom, hogy egy-két dolgot ott felejtettem), aztán ittunk egy kávét, ettünk egy croassont, és már indultunk is útnak.

Úgy döntöttük, hogy a Kefalostól délre lévő területeket idő hiányában nem fedezzük fel. Itt is találhatók strandok, de azok a teljes magányra vágyók ideális helyei, semmi infrastrúktúra nem található, és maguk a beachek is nehezen közelíthetők meg. És további hátrány, hogy a víz is sokkal hullámosabb, így nem annyira úszásra, hanem inkább szörfözésre alkalmasak. Ehelyett inkább elindultunk visszafelé.

A repülőteret elhagyva az első település Antimachia volt, és egy kis kitérővel eljutottunk egy óriási erődítményhez. 

Már messziről látszott, hogy valaha ez egy hatalmas vár lehetett. 

A külső fal még ma is erősen áll, de a várfalon belül többnyire csak romok találhatók,

kivéve két templomot, az egyik a 16., a másik a 18. századból való. 

A vár a Szt János lovagrend által 14. században épült  és gyakran nyújtott menedéket a helyieknek a kalóztámadások vagy az ottomán támadások idején. 1457-ben az ottománok minden próbálkozása ellenére nem sikerült elfoglalniuk a várat. Sajnos egy földrengés azonban 1493-ban nagyon megrongálta. Egy időben az erőd börtönként szolgált. A lakótoronyban élt a vár mindenkori parancsnoka és az egyéb épületekben tartották fogva a rabokat. 

A várból csodálatos kilátás nyílt mindenfelé.

Miután végeztünk a várral, tovább folytattuk az útunkat, és 11 óra környékén meg is érkeztünk  a Tigaki strandra.

Ez a sziget északi részén, Kos városától nem túl messzire található strand egy kis sziget, a Pserimos déli partjára néz. 

A strand hihetetlen hosszú, bármerre néztünk nem láttuk hol van a vége a sok-sok napernyőnek. 

Találtunk egy jó árnyékos fekhelyet, mert a mai nap is nagyon meleg volt, egyetlen felhő sem takarta el a napot egy rövid időre sem. 

Bár talán egy kicsit több szél fújt, mint tegnap, de még így sem voltak hullámok. A part itt is homokos volt, csak néhány helyen volt a víz közelében egy kicsit kavicsos. Itt sem mélyült azonnal a víz, talán 40-50 métert is be lehetett menni, mire a nyakamig ért. És itt is hihetetlenül tiszta volt!

Bár szívesen maradtunk volna tovább, de fél 4 körül tovább indultunk, mert volt még programunk mára.

Palio Pilibe igyekeztünk, ami a leírások szerint egy elhagyatott település a Mont Kieo-hegyen, ami  1830-tól egy kolerajárvány idején vált elhagyatottá, 

Amikor megérkeztünk, próbáltuk a település maradványait felfedezni, de jobbára csak kőrakásokat láttunk mindenfelé. 

Egy-két háznak álltak csak még a falai, 

de nehéz volt elképzelni, hogy itt valaha nagy élet lehetett. 

A hegycsúcson egy 9. században alapított bizánci vár omladozó falai állnak, 

elindultunk fölfelé, hogy megnézzük.. 

Amikor a Szent János lovagrend elfoglalta a szigetet a 14. században, megerősítették az erődítményt, hogy növeljék a védelmet. Ebben az időben ez volt a legfontosabb vár  a szigeten, ahol a szigetlakók menedéket találhattak a török és kalóz támadások idején.  Mára sajnos már csak romokban áll.

Érdekes módon bár ragyogó napsütés volt, egyik irányban a tenger felett egy páraréteg volt, ami eltakarta a teljes kilátást.

A másik irányba szép kilátást láthattunk. 

Miután mindent megnéztünk, amit tudtunk, újból autóba szálltunk, és programunk szerint Zia faluja következett. Már maga az út is, ami ide vezet, nagyon  gyönyörű helyeken ment keresztül. 

Mielőtt elértük volna a falut, megnéztünk egy görög ortodox templomot, 

majd a falu bejáratánál is állt egy hasonló templom. 

Zia egy kicsi, gyönyörű falu, amely Kos városától 16 km -re délkeletre található, magasan, a Dikeos hegy oldalában. Zia a buja zöld erdők és a folyóvizek között rejtőzik, és sok turista célpontja. A faluból egy út vezet fel Kos legmagasabb pontjára, (846 méter magas), ahonnan állítólag lélegzetelállító kilátás nyílik az egész Kos szigetre. Egyrészt nem is találtuk meg az útat, másrészt nem is szerettünk volna másfél órát hegyet mászni, így ezt az ötletet rögtön elvetettük. 

Inkább beértük azzal a kilátással, ami a faluból látható. 

A falu fő utcája tele van ajándék üzletekkel, 

éttermekkel, tavernákkal.

De nemcsak a kilátás miatt híres ez a falu, hanem azért, mert innen csodálatos naplementét lehet látni. Sétálgattunk, és szerettünk volna egy olyan éttermet találni, ahonnan vacsora közben láthatjuk a naplementét. Úgy tűnt ez nem fog összejönni, mert azokon a helyeken, ahonnan jól lehetett volna látni, már mind le voltak foglalva. Amikor én már feladtam volna,

Vilmos mégis talált egy helyet, ahova leülhettünk, megvacsorázhattunk, és a naplementét is láthattuk. 

Sajnos a telefonom nem tudja visszaadni igazán a látványt, ehhez profi kamera kellett volna. 

A pára még mindig ott volt a tenger felett, érdekes módon akkor tűnt el, amikor a nap lebukott Kalymnos sziget mögött. 

Akkor láttuk meg mennyi szigetet nem láttunk korábban.

Innen Kos városa már nagyon közel, mindössze 15 km-re volt, de először le kellett jönnünk a hegyről, ami végig hihetetlen kanyargós, szerpentines út volt. Amikor volt egy kis kilátásunk, az ég még mindig gyönyörű piros volt, ahol a nap eltűnt. Aztán egy-kettőre besötétedett.

Szállásunk egy sétáló utcában van a város közepén, így nem volt Vilmosnak könnyű dolga, hogy találjon egy olyan helyet, ahol leparkolhattunk és visszaadhattuk a bérelt autót, mert holnaptól már nincs rá szükségünk.