Filerimos Kolostor, Butterfly Valley, Kameiros

Szállásunk terasza, ahol a tegnapi blog készült

Mától a további napokra autót béreltünk, amit szállásunktól nem messze, a kikötőből tudtunk felvenni. Előtte azonban visszamentünk a tegnapi pékséghez, és ma, mivel kissé éhes voltam, egy omlettet rendeltem. Amikor kihozták, leesett az állam, mekkora adag volt. Kettőnknek is elég lett volna, de Vilmos, nem akart osztozni. Nekifogtam, de bármennyire is igyekeztem, nem tudtam megenni. De nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is felülmúlta az átlagot. Ezek a görögök tudnak valamit....

Búcsút vettünk a fővárostól, és a Sea kapu előtti parkolóban felvettük a bérelt autót, amit kérésünknek megfelelően az adott helyre hozták. Először délnyugat felé, a a Filerimos kolostorba autóztunk, Ialysos közelében. Ialysos története nagyon régre vezet vissza, ezt a közeli, Filamiros-hegyen lévő település romjai is bizonyítják. 

Útközben megálltunk egy kis templomot kívülről megnézni, és felvettünk egy házaspárt, akik anélkül indultak útnak a hegy tetejére, hogy felmérték volna, mire is vállalkoztak.

A terület leghíresebb látnivalója az itt lévő kolostor, amelyet a 15. században Szent János lovagjai alapítottak gótikus stílusban. 

Eredendően itt egy régi Athene templom állt a Kr.e. 3-2 századból. Ennek ma már csak a romjai találhatók itt. 

Közvetlen a romok mellett állt a monostor temploma, ahova be lehetett menni,

majd innen tovább sétáltunk és kívülről megnéztük az épületeket, a kerengőt. 

A monostor ma már nem működik, legalábbis minden cella be volt lakatolva, és egyedül a templomban láttunk egyetlen szerzetest.

Ezután a kert széléből megnéztük a kilátást is. 

A monostor bejáratával szemben indul egy fasor, 

melyen végigmenve láttuk Jézus szenvedéseinek 15 stációját, 

majd az út végén egy nagy fehér keresztet. 

Innen nagyon szép a kilátás a környező településekre, 

a tengerre, ahol még Törökország partjait is láthattuk. 

Mindenfelé nagyon sok páva volt, bár egyik sem terjesztette ki szép faroktollait.

Ezután tovább autózunk a 22,5 km-re lévő Butterfly valleybe. A völgyben őshonos storaxfák gyantáját kedvelő csíkos medvelepkék a június és szeptember vége közötti szaporodási időszakban százezrével gyűlnek ide. Az esős évszak alatt, a pillandók, még mindig a hernyó állapotában a Mediterrán cserjés területen maradnak, és ott eszik a leveleket. Ahogy közeledik az esős időszak vége, május vége felé, a hernyók átváltoznak lepkékké, és folyamatosan haladnak a legpárásabb területek felé, mindig követve a víz útját, míg végül a száraz időszakra megérkeznek a völgybe. 

Amikor nem repülnek a pillangók, a sötétbarna és a krémszín váltakozik a szárnyaikon, 

repülés közben a vörös, a fekete, a barna és a fehér minden színében megcsodálhatjuk ezt a lepkefajt. Érdekes módon láttunk egy-két lepkét, ami álló helyzetben sem zárta össze teljesen a szárnyait. Lehet, hogy ezek a példányok már nem éltek?

Sajnos az utóbbi években a populáció száma több ok miatt folyamatosan csökken, de a legnagyobb problémát a látogatók okozzák. A lepkéknek nincsen gyomruk. Májustól a hím példányok a szaporodásig, a nőnemű példányok pedig a tojás lerakásáig nem esznek. Abból az energiából élnek, amit a korábbi, hernyó állapotukban raktároztak el. Ha a látogatók zavarják őket, akkor arra kényszerülnek, hogy repüljenek, és ezzel értékes energiát fogyasztanak el. A látogatóknak lehetőségük van megfigyelni őket, de tilos minden zaj, hirtelen mozgás ami zavarja őket. 

Megérkeztünk a helyszínre, ahol agyon sok látogató volt, der szerencsére találtunk parkolóhelyet.

Az útnak két szakasza van, az alsó szakaszon amikor elindultunk, még csak pár lepkét vettünk észre, akik ide-oda repdestek. Ha leszálltak, már csak a csíkos, barna hátuk látszott, amikor repültek, addig sötétvörös, piros színt láttunk. A baj az volt, hogy olyan gyorsan repkedtek, hogy képtelenség volt igazán megfigyelni, vagy lefényképezni őket. Egyet azonban sikerült lefotóznom, 

de nagyító kell hozzá, hogy lehessen látni. egy-kettő pedig álló helyzetben is kinyitott szárnnyal pihent.

Az út folyamatosan fölfelé vezetett a patak medrét követve, sok helyen kis fahídak keresztezték a víz útját. 

Az alsó szakaszt elhagyva a víznek volt egy kis esése, és egy kis tóvá duzzadt a víz.

 .

Tovább mentünk a völgy felső szakaszára, és itt már egyre több alvó lepkét láttunk a fák törzsein, leveleken, a sziklafalakon. A barna színük annyira beleolvadt a háttérbe, hogy néha nagyon nehéz volt észrevenni őket. 

Az viszont tény, hogy nem láttunk annyi pillangót, mint korábban képeken láttam, vagy hallottam róla. Láttam olyan képeket, hogy szinte nem lehetett a fa törzsét látni a pillangóktól. Az ok az is lehet, hogy ahogy láttuk egy feliraton, szeptemberben már a tojás lerakása történik, így lehet, hogy több pillangót lehet mozgásban látni, mint a fákon pihenni, vagy miután lerakták tojásaikat eltűnnek valamerre?

Mi próbáltunk olyan csendben menni, ahogy tudtunk, de bosszantó volt tapasztalni, hogy sokan, annak ellenére, hogy sűrűn ki voltak téve a figyelmeztetések a hangoskodás elkerülésére, nagyon sokat kiabáltak, hangoskodtak.

Az út még tovább vezetett fölfelé egy büféhez, majd egy kisebb monostorhoz, de ezen az útszakaszon már egyetlen lepkét sem láttunk. Bekukkantottunk a kis templomba, majd ugyanazon az úton, mint ahol jöttünk, visszatértünk.

Kalopetra Monastry

 

Annak ellenére, hogy nem láttunk annyi csíkoshátú lepkét, mint elképzeltem, mégis megérte elmenni és megcsodálni ezeket a hihetetlen teremtményeket.

Miután mindent láttunk, visszatértünk az autóba és tovább folytattuk útunkat Kameirosba,

az északnyugati oldalon, a hegyoldalban fekvő városba, amit Kr. e. 1100 körül alapítottak és a három legjelentősebb rodoszi város között tartották számon. A rodoszi Pompei-nek is szokták nevezni, ami nem jogos, hiszen a város nem egy természeti katasztrófa miatt néptelenedett el, hanem az emberek inkább beköltöztek Rodosz fővárosába, amit Kr. e. 408-ban alapítottak.

Régészek 1929-ben lokalizálták az ősi város romjait, és az ásatások egészen a második világháború végéig folytatódtak. Az antik város felett egykor akropolisz emelkedett, 

Doric templom maradványai

a település romjai között pedig felismerhető az Athénének szentelt templomegyüttes, az oszlopcsarnok és a felső szinten a hatalmas vízgyűjtőmedence is.

Néhány oszlop maradványán még ma is látható valamilyen görög betűkből álló felirat.

Szentély

Láttuk két fürdőnek a nyomait is, és hihetetlen volt olvasni az útmutatóban, hogy már akkor padlófűtés volt.

Az agora és az oszlopokkal szegélyezett főutca maradványai mögött jól megfigyelhetők az egykori hellenisztikus házak alapjai, a díszesen faragott dór oszlopok és frízek őrzik az itt élők magas kultúrájának és építészeti ízlésének nyomait. 

Bár elnézve az épületek alapjait, nekem néhány ház mindössze egy helyiségből, vagy két helyiségből állónak tűnt. De voltak olyanok is, melyeknek oszlopai voltak.  Mint minden településen, biztosan itt is voltak szegényebb és gazdagabb házak is.  Az épületek nagy része egy időszámításunk előtt 226-ban és 142-ben, két nagy erejű földrengés következtében elpusztult.

Egy lépcsősoron feljutottunk egy magasabb szintre, 

ahol korábban egy fedett oszlopcsarnok volt. 

Itt lehetett látni kb. 1-2 méter átmérőjű kútgyűrűket, amik lehet, hogy a vízgyűjtő rendszer részei lehetettek? Próbáltuk megérteni, hogyan működhetet a város vízellátása, hogy két fürdője, az Agórán szökőkútja is volt, hiszen ha még gyűjtötték is az esővizet, májustól októberig szinte alig esik eső errefele.

A felső színtről amellett, hogy jól beláttuk az ősi várost, nagyon szép kilátásunk is volt a tengerre.

Kameiros ásatásain rengeteg értékes leletet találtak a régészek - ezek nagy része most London és Párizs gyűjteményeit gazdagítja, különösen a British Museumban nézhetünk meg több darabot Kameiros kincseiből - a helyiek több éve próbálnak erőfeszítéseket tenni azért, hogy ezek közül az emlékek közül legalább néhány visszakerüljön a rodoszi történeti múzeumba. 

Ezzel a mai napunk is véget ért. Elfáradtunk, beteltünk a látottakkal, Szerencsére a szállásunk a közeli városban, Kalaváron volt, így nemsokára megérkeztünk, elfoglaltuk a szállást, és szállásadónk javaslatára elsétáltunk egy kb. 10 perce lévő étterembe a tenger partján. Sajnos az idő úgy tűnik, hogy elromlott, most is iszonyatos szél fúj, és most este a hőmérséklet 19 fokra esett le. Napközben még, amikor sütött a nap, nagyon jó idő volt, bár hűvösebb, mint korábban, de a tengerpartokon, amik mellett napközben elhaladtunk, mindenütt nagy hullámok voltak, és senki sem strandolt. Nekünk a mai napi programunkhoz, meg a holnapihoz is ez tökéletesen megfelel, de nem tudom, hogy a későbbiekben lesz-e még lehetőségünk arra, hogy strandoljunk.

Az étterem valóban nagyon  jó választás volt, nagyon finom volt minden, és a WIFI-je még az épületen kívül, a fedett teraszon is nagyon jó volt. Szép volt a kilátás, láttuk Symi szigetét, és mellette Törökországot. Este, bár nem láttunk naplementét, mert felhős volt, mégis gyönyörű pirosas volt az ég.