Utazás, szeptember 14-15.

A mai nap már korán reggel szerettünk volna repülni, de sajnos Kos szigetére csak este volt járat. Így nyaralás szempontjából elvesztettük ezt a napot, de így legalább bőven volt mindenre időm.

5 óra környékén hátizsákjainkat felkaptuk és elindultunk Gatwick repülőterére. Igen, úgy döntöttünk, hogy bőröndök helyett inkább hátizsákkal utazunk, mivel többször fogunk kompozni, és több olyan szállásunk van, ahol a macskaköves utcákon vagy a lépcsőkön úgy sem tudnánk húzni a bőröndünket, akkor meg inkább kényelmesebb a batyunkat a hátunkon cipelni, mint a  kezünkben vinni. Egyébként már ennyi utazás után jó lenne megtanulni, hogyan lehet ésszerűen, kevés ruházattal is ellenni, mert már hosszú évek tapasztalata, hogy mindig sokkal több cuccot viszünk, mint amit használunk. Végül is egy 55 literes hátizsákba és plusz még egy kis hátizsákba sikerült mindent begyömöszölnöm, és remélhetőleg semmi fontosat nem hagytam itthon.

Daniella volt olyan kedves, hogy kivitt bennünket a reptérre, így a méregdrága taxit, vagy a még drágább kétheti repülőtéri parkolót nem kellett kifizetnünk. De hogy mi lesz hazafelé? Elég minden napnak a maga baja, azon most még nem aggódunk.

7 óra előtt kiértünk a repülőtérre, ami korán volt, de biztosra akartunk menni, mert soha nem lehet tudni az autópályán milyen dugó, vagy a reptéren milyen felfordulás van. Szerencsénk volt, leszámítva a megszokott dugót az M25-ös autópályán, nem volt semmi, simán becsekkoltunk, aztán bőséggel volt időnk a reptéren vacsizni, relaxálni. Korábban megszoktuk, hogy a fapados járatok, különösen az estiek általában késéssel indulnak, de most pontosan indultunk, nem volt semmi késés. 

Tervbe vettem, hogy a repülőn aludni fogok, nem a grafilogikámmal múlatni az időt. De sajnos minden kísérletem ellenére  (pedig a vacsorához még a reptéren egy kis bort is ittam, ami nekem altató szokott lenni😉) nem tudtam elaludni. Mások békésen szuszogtak mellettem, de én csak ébren virrasztottam.

Az érkezési időhöz képest korábban, helyi idő szerint hajnal 3.30-kor érkeztünk meg, és mivel a repülő első sorában ültünk, elsőnek szálltunk ki a gépből, és elsők voltunk az útlevél vizsgálaton, 5 perc múlva már kint is voltunk a váróteremben. Az autót egy kis magáncégtől rendeltük, akiknek nincs irodájuk a reptéren, hanem odahozzák az autót, de mivel túl korán jöttünk, még nem voltak ott. De nem sokat kellett várakoznunk Kos igen kicsi repülőterén, és máris megérkezett a kicsi Kia autónk. Míg Vilmossal elintézték a formaságokat, én megpróbáltam egy kicsit szuszókálni, aztán 5 óra körül útrakeltünk.