Már tegnap este amikor a blogomat írtam, gyanus bogarakat találtam az ágyam körül, a lepedőmön. Miután végeztem velük, próbáltam megnyugtatni magam, hogy semmi komoly, de azért elég nyugtalanul aludtam az éjszaka, és egészen a nyakamig felhúztam a takarónak használt lepedőt, hogy megakadályozzam, hogy bármi rám másszon. Aztán éjszaka jött a gondolat, mi van, ha ágypoloska? Próbáltam elhesegetni a gondolatot, de alig vártam, hogy reggel legyen. Végre megszólalt az ébresztő, kinyitottuk a zsalugátereket, és csakhamar nyilvánvaló lett a szörnyű igazság, ezekkel a borzasztó élőlényekkel osztottuk meg az ágyunkat. Legalább 4-5 bogarat találtunk, akik egyértelmű, hogy megszívták magukat, bár egyértelmű csípésnyomokat még nem találtunk magunkat. Részemről a pánik azonnal elkezdődött, azt mondtam még egy éjszakát nem vagyok hajlandó itt tölteni, annak ellenére, hogy még egy éjszaka le volt foglalva. Az is aggasztott, hogy mennyi mászott vajon be a hátizsákjainkba a ruháink közé, mert mindegyiket kinyitottuk, minden szana-szét volt. Azonnal kiráztuk az összes cuccunkat (egy valahonnan kipottyant), és reménykedtünk, hogy többet nem viszünk magunkkal.
Sajnos a tulajdonossal nem tudtunk beszélni, mert nem volt otthon, de nem tudtunk várni, mert igyekeznünk kellett a kikötőbe, ugyanis egy hajókirándulást foglaltunk mára. Szegény Vilmos cipelt három hátizsákot, hogy nekem csak egyet kelljen vinni.
Ezen a szigeten nem akartunk autót bérelni, de mégis szerettünk volna egy kicsit többet látni belőle. Még ha kicsi is a sziget, ahhoz a két és fél nap nap túlságosan kevés, hogy gyalogosan fedezzük fel, így valami más megoldást próbáltam találni. Csupán egyetlen magánszemélyt találtam, aki egésznapos sziget körüli túrákat szervez, így azonnal megragadtam ezt a lehetőséget.
John, a Poseidon kapitánya nemcsak, hogy körbehajózza utasaival a szigetet, hanem öt helyen kiköt, lehetőséget adva, hogy strandoljunk olyan helyeken, ahova csak hajóval lehet eljutni.
Szóval lesétáltunk a lépcsőkön a kikötőbe, megkávéztunk, megkerestük a hajót és reménykedtünk, hogy felszállhatunk a hajóra ennyi pakkal. Nagyon kedves ember volt a kapitány, nem volt semmi gond a csomagokkal. Még sok idő volt a hajó indulásáig, mi voltunk az első utasok, így Vilmosnak volt még ideje a tulajdonost megkeresni az étteremben és beszélni vele. Eljátszotta, hogy semmit nem tud az ágypoloskákról, eddig még senki nem reklamált, de felajánlotta, hogy míg mi elmegyünk hajókázni, addig ő keres nekünk egy szállást erre az éjszakára. Gondolom mindent meg akart tenni, nehogy rossz véleményt írjuk a Booking.com-on. Reménykedtünk, hogy a következő szállás ennél jobb lesz, és próbáltuk ezt az egész dolgot elengedni, és élvezni ezt a mai napot.
Az idő nagyon kellemes volt, nagyon jó helyet választottunk, szinte egész úton árnyékban voltunk. Bár sajnáltam, hogy a sziget másik felét nem láttuk meg, de mégis örültem, hogy a sziget legszebb beache nem maradt ki a programból.
A víz itt sem volt túlságosan meleg, de azért nem fáztunk benne. Úszkálgattunk, gyönyörködtünk közben a látványban.
Kiértünk a partra, ami sajnos nagyon köves volt, a cipőnket pedig a hajón hagytuk, így nem igazán tudtunk a parton mit csinálni, így hamarosan visszaúsztunk a hajóhoz. Hihetetlen, de akárhova megyünk, a víz mindenütt kristálytiszta.
Az idő lejárta után felszedtük a horgonyt és továbbhajóztunk. A sziget déli partja mellett elhaladva egy kis lakatlan szigeten, Sesklin kötöttünk is, ahol volt három óránk. 
Amikor megszólalt az ebédre hívó kongatás, mindenki azonnal engedelmeskedett, úgy tűnt nem csak mi voltunk éhesek. Az asztalon volt a csirkén kívül minden más, mi szem, szájnak ingere! Finom görög saláta, tészta, rizs, sok-sok finom zöldség. 
Mielőtt elértük volna Symi kikötőjét még utoljára megálltunk valahol, de ezt a helyet nem tudtam beazonosítani a térképen. Mivel már nagyjából éppen megszáradtam, nem akartam újból vízes lenni, így ezt az állomást is kihagytam. Egyébként visszafelé már sokkal erősebb szél fújt, a hullámok egyre jobban ringatták a hajónkat, még el is aludtam egy időre. Fél 6 körül visszaértünk a kikötőbe, és még ha nem is tudtuk teljesen megkerülni a szigetet, mégis egy csodálatos napunk volt, jó hogy részt vettünk ezen a hajótúrán, igazán minden igényt kielégített. Fél órát kellett várnunk, míg a szállásunk ügyében megtudtuk, hogy mire is számíthatunk. A tulaj ígéretéhez híven tényleg keresett nekünk egy szállát, és nagyon jó helyen, a kikötőben, mindenhez közel, így nem kellett hegyet másznunk sem ma, sem holnap, amikor a Monostort akarjuk meglátogatni.
Vacsora után ma is egy kicsit még sétálgattunk a hangulatos, kivilágított városban.
